Avagy az animációs videó mögött álló szakmai tudás és nyitottság

„Színház az egész világ…” – mondja Shakespeare. Minden színházban van rendező, színész, díszlettervező, dramaturg, rendezőasszisztens, számtalan ember és elem, amely tökéletessé teszi a darabot, s a nézők szemét a színpadhoz láncolja.

Valahogy így néz ki egy animációs videó születése is. Mint rendező, arcot, hangulatot teremtünk; mint színész, megértjük a szereplőt, érzünk, játszunk; mint díszlettervező, megteremtjük a tökéletes helyszínt, színeket, jeleket használunk. És mint színház, odavonzzuk és elcsábítjuk a nézőket.

Hogyan teremtünk hangulatot?

Elsődleges feladatunk minden animációs videó készítésénél a felderítés. Kutatómunkát végzünk, mert meg kell értenünk a lényeget, egy üzleti folyamatot kell átlátnunk, és egy koncepciót kell felállítanunk. Ehhez nem elég, hogy megismerjük a céget és a terméket, szolgáltatást, amelyet kínál. Át akarjuk érezni mindezt.

Ha megértjük egy cég múltját, már nem kell tapogatóznunk, hogy milyen jövőt képzelhetnek el. Ha felismerjük, milyen célközönség számára készül kisfilmünk, tudatosabbá válik a szavak használata, minősége, a videó hossza. Szem előtt kell tartanunk a cég prioritását, hiszen csak így érhetjük el, hogy pontosan azt tükrözze a videó, amit ők nap, mint nap képviselnek.

És ha mindezt összegyúrjuk – a múltat és a jövőt, a megszólított potenciális vásárlók igényeit, prioritásukat – megkapjuk a tökéletes hangulatot.

Ez a rendező feladata – teremteni egy érzést a logika és a szervezettség által, melyet látva a cég azt mondja: „Igen, ezek vagyunk mi!”; míg a vásárlónak egyetlen gondolat fogalmazódik meg a fejében: „Igen, erre nekem szükségem van!”

Hogyan válunk szereplővé?

Színészként nem csak az a feladata az embernek, hogy megértse az adott karaktert, akinek a bőrébe bújik. Először észre kell vennie, milyennek látják az adott szereplőt kívülről az emberek. Mi az első benyomás, milyen ösztönös mozdulatok jellemzik, milyen szófordulatokat használ. Aztán megpróbál a lelkébe látni – milyen érzések vezérlik, milyen tapasztalatokból merítkezik. Tehát kialakul egy tökéletes kettőség: a külső és belső szemlélő. 

Ez egy roppant kontrollált folyamat. Az animációs videó készítése közben színészhez méltóan igyekszünk belelátni a laikus vevő fejébe. Mit akarhat látni? Mit akarhat érezni? Mire van szüksége? Megpróbálunk azonosulni vele. Mindezt úgy, hogy része maradjunk a színháznak: hűek maradjunk a rendező utasításaihoz, hűek maradjunk a karakterhez, tehát az adott céghez, az adott termékhez, szolgáltatáshoz, megőrizve kreativitásunkat.

Ezáltal jobban megérthetjük az értékesítési folyamat feladójának és befogadójának céljait, vágyait, és elfogultság nélkül tudunk kompromisszumot ajánlani.

Miért olyan fontos a díszlet?

Térjünk vissza Shakespeare-hez. Az első, ami eszedbe jut? Még szép, hogy a klasszikus Rómeó és Júlia. Képzeld el, hogy beülsz a színházba, és izgatottan várod a reneszánsz hangulatot. Elsötétül minden, szétnyílik a függöny… és megzavarodsz. A színészek egyszerű fehér pólóban, farmer nadrágban. Sehol egy kard, sehol sincsenek a harisnyás ifjak, a nyelvezet pedig az, amit mindennap hallasz magad körül.

Ha tökéletes is lett volna a színészi játék, átérezhetőek a dialógusok, katartikus a csattanó, vajon elégedetten jöttél volna ki a színházból? Vajon ajánlottad volna ezt az előadást ismerőseidnek? 

Nem is kell sokat gondolkodni a válaszon. Hiszen ilyen kontextusban teljesen egyértelmű, mennyire fontos a díszlet, a jelmez, a nyelvezet: olyannyira, hogy ha a legapróbb részlet nem tökéletes, hamisnak tűnhet az egész előadás.

Így az animációs videóban is minden színnek, megformázott karakternek, időjárásnak, elejtett mondatnak, elrejtett tárgynak mondanivalója van. Ha valami nem passzol, az azonnal feltűnik. Hirtelen gyanúsnak tűnik, és olyan könnyen hitetlenné válik az ember.

Tehát sokat mondott volna a reneszánsz dráma irodalmának főhőse azzal, hogy “színház az egész világ”? Számunkra biztosan nem. Hiszen nekünk az a legfontosabb, hogy mindkét fél – megbízó és néző egyaránt – sajátjának érezze azt a harminc, hatvan, kilencven másodpercet.